A vállalati pénzügyek alapjai | Digitális Tankönyvtár

Alapvető befektetési stratégiák opciók felhasználásával.

A befektetés általában pénz beruházását jelenti befektetési jegyekbe, kötvényekbe, közönséges részvényekbe vagy viszontbefektetési alapokba. A befektetés átfogja a viszonyulások széles sávját a konzervatív befektetési attitűdtől az agresszív spekulációig. A beruházás definiálható pénzalapok több jövőbeli periódusban birtokolt eszközökben történő lekötéseként.

A befektetés a tulajdonos vagyonának-gazdagságának menedzselését igényli; a vagyon és gazdagság a jelenlegi jövedelem és az összes jövőbeli jövedelem jelenértékének összege. A befektetés egyszerre alapvető befektetési stratégiák opciók felhasználásával a lehetőségek elemzését s a meglevő vagyon menedzselését.

Létrehozva:

A beruházások körébe egyaránt sorolhatók alapvető befektetési stratégiák opciók felhasználásával eszközök és reálbefektetések. A finanszírozási eszközök olyan papírberuházások, amelyek követelést testesítenek meg valamely kibocsátóval szemben. A reálbefektetések közé fizikai eszközök sorolhatók, mint az arany, az ingatlan vagy a termelőeszköz.

A piacképes értékpapírok a finanszírozási eszközök egyik változatát képezik; ezek könnyen és veszteség nélkül adhatók-vehetők szervezett piacokon. A befektetők érdeke — gazdagságuk növelése érdekében — finanszírozási eszközök optimális kombinációjába beruházni. A befektetői gazdagság értékelése és menedzselése portfóliók kontextusában történik; a portfólió a befektető által birtokolt eszközök összerendezett egysége, kompozíciója.

A befektetés a mai és a jövőbeli gazdagság növelése érdekében történik. A befektetésre kerülő pénzalapok vagy saját tulajdonúak, vagy kölcsönvételből származnak; eredetük lehet a fogyasztás elhalasztása miatt képződő megtakarítás.

A mai fogyasztás elhalasztásával, a megtakarítás befektetésével a beruházók jövőbeli fogyasztási lehetőségük növelését remélik azáltal, hogy növelik gazdagságukat. A befektetők vagyonuk hatékony menedzselésére törekszenek, hogy a legtöbbet hozhassák ki abból, védve azt az inflációtól, az adóktól és egyéb mérséklő hatásoktól. A befektetési döntések folyamata A befektető természetes törekvése, hogy pénzével megtérülést realizáljon.

A pénzforrásnak alternatívaköltsége van, mivel birtoklása többletmegtérülés realizálásának elhalasztását jelenti. Továbbá inflációs környezetben a pénz vásárlóereje csökken, s magas inflációs ráták mellett a vásárlóerő eróziója még gyorsabb is lehet.

A beruházásokkal összefüggésben különbséget kell tenni a várható megtérülés jövőbeli periódusok anticipált megtérülése és a realizált megtérülés múltbeli időszakok aktuális megtérülése között. A befektetők a jövő érdekében ruháznak be — olyan megtérülésért, amelyet realizálni remélnek —, ha viszont a befektetési időszak lezárult, akkor már a realizált megtérülés birtokában vannak.

Ingatlan, vagy részvény - Melyik a jobb befektetés?

A befektetéssel realizált, aktuális megtérülésről kiderülhet, hogy több vagy kevesebb annál, mint amekkorát a befektetés kezdeményezésekor reméltek. Ezen a ponton ragadható meg a befektetési folyamat lényege: a befektetők mindig kell hogy számoljanak a folyamatban foglalt kockázattal. A befektetők a lehető legnagyobb megtérülés elérésére törekszenek, ezt a célt azonban a kockázat korlátozza.

A kockázatnak különféle definíciói és változatai vannak. E helyütt a kockázatot olyan esélyként tekintjük, hogy a befektetés aktuális megtérülése különbözhet annak várható megtérülésétől.

alapvető befektetési stratégiák opciók felhasználásával

Egyszerűen kifejezve: a befektetők nem szeretik a kockázatot; pontosabb kifejezéssel azt mondhatjuk, hogy a befektetők tartózkodnak a kockázattól. A kockázattól tartózkodó befektető az, aki csak akkor hajlandó kockázatot vállalni, ha számára megfelelő kompenzációt helyeznek kilátásba.

A kockázatvállalás önmagában nem irracionális, még a nagyon nagy kockázaté sem, amíg vállalásáért kompenzáció remélhető. A valóságban a befektetők anélkül nem remélhetnek nagyobb megtérülést, hogy nagyobb kockázatot vállalnának.

A befektető implicit vagy explicit értelemben a kockázat akkora mértékét választja, amekkorát viselni hajlandó. Néhány befektető a kockázat nagy mértékét választja a nagymérvű megtérülés elérése reményében. Más befektetők nem hajlandók nagyobb kockázatot vállalni, így azok nem is remélhetnek nagyobb megtérülést. A befektetők rendszerint a megtérülés maximalizálására törekszenek.

Mondhatjuk-e ugyanígy azt is, hogy a kockázatot pedig minimalizálni akarják? Azért alapvető befektetési stratégiák opciók felhasználásával mondhatjuk, mert a kockázat minimalizálásának ára van, mégpedig az, hogy a befektetőnek be kell érnie a kockázatmentes megtérüléssel, azaz az alacsony hozammal. Emiatt helyesebb a várható megtérülés-kockázat átváltási kapcsolatban gondolkodni, amely közvetlen kapcsolatot teremt a beruházás két fontos jellemzője között.

A befektetőknek pozíciót kell választaniuk az alább ábrázolt várható megtérülés-kockázat mezőben. Az átváltási egyenes pozitív meredekségű, ami azt fejezi ki, hogy a racionális befektető csak akkor hajlandó többletkockázat vállalására, ha ezt megfelelő mértékű megtérülési alapvető befektetési stratégiák opciók felhasználásával kompenzálja; arra azonban nincs garancia, hogy a pótlólagos kockázatot ellentételező többletmegtérülés valóban realizálódik is.

Az ábra RF pontja a kockázatmentes megtérülést mutatja, amit például a kincstári kötvényen lehet nyerni. E pozícióban zérus kockázat mellett olyan várható megtérülés realizálható, amely a kincstári kötvényen realizálható megtérüléssel azonos. Hangsúlyoznunk kell azt, hogy az ábrán látható kockázat-megtérülés átváltási kapcsolat ex ante jellegű, azaz a tények bekövetkezte előtti feltételezés.

alapvető befektetési stratégiák opciók felhasználásával

Eszerint a befektető a beruházás végbevitele előtt nagyobb megtérülést remél a nagyobb kockázatú befektetésekből. Ez az attitűd jellemzi a kockázatkerülő befektetőket. Ex post azaz a tények bekövetkezte után azonban kiderülhet, hogy az átváltás minimális mértékű vagy egyenesen negatív. Ez szorosan összefügg a kockázatos befektetés természetével.

A döntési folyamat másik fontos komponense a portfóliógazdálkodás. Az értékpapírok egyenkénti értékelése után sor kerülhet portfóliók kialakítására, s ezt követően szükséges azok folyamatos felülvizsgálata. A portfóliók menedzselése lehet passzív és aktív. A passzív portfóliómenedzselési stratégia a portfólióbeli eszközök és arányaik meghatározását, ez utóbbiak fenntartását-megőrzését s mindössze kisebb változtatások eszközlését jelenti.

  1. В 8 ВЕЧЕРА.
  2. Bitcoin bevétel visszavonással

A passzív stratégiát követő befektetők számára megoldandó kérdések között az adók, a tranzakciós költségek és az elfogadható kockázati szint fenntartása szerepel.

Az aktív befektetési stratégia keretében döntés születik a portfólión belüli befektetési arányok megváltoztatásáról, egyes értékpapírok kicseréléséről abban a reményben, hogy ezáltal profit nyerhető. Aktív stratégia követésekor figyelembe kell venni a piaci hatékonyságot; ha az árak gyorsan és teljes körűen reagálnak az új információkra, akkor a befektetőknek figyelniük kell azt, hogy ez miként befolyásolhatja adásvételi döntéseiket.

Befektetési alapok A-Z-ig: Hogyan válassz alapot, működésük, fajtáik, költségek

Nagy esélye van annak, hogy a részvénypiac hatékony és jelentős befolyással bír a befektetőkre. Az erre vonatkozó tudást vagy a benne való hitet a hatékony piac hipotézisének alapvető befektetési stratégiák opciók felhasználásával market hypothesis nevezik, ami közvetlenül befolyásolja azt, hogy a befektetők miként tekintenek a beruházási folyamatra, s milyen megfontolások alapján hoznak beruházási döntéseket.

Akik erősen hisznek a piac hatékonyságában, azok — bár változó mértékben — passzív befektetési stratégiát választanak, annak nagy valószínűsége folytán, hogy nem lennének képesek találni alulárazott értékpapírokat.

A hatékony piac hipotézisét el nem fogadó vagy azzal szemben kétségeket megfogalmazó befektetők aktív menedzselési stratégiát követnek, bízva abban, hogy képesek azonosítani alapvető befektetési stratégiák opciók felhasználásával befektetéseket, s azt gondolják, hogy az értékpapírárak piaci korrekciója időbeli késedelemmel reagál az új információkra.

Az ilyen befektetők több időt, keresési és tranzakciós költséget áldoznak abban a hitben, hogy a marginális hasznok nagyobbak lesznek a felmerülő marginális költségeknél. Végül az összes befektető érdekelt az általa birtokolt portfólió teljesítményének ismeretében, ami egyben a befektetési folyamat legvégső eredménye is. A portfólióteljesítmény mérése — a mai piaci viszonyok között különösen — gondos mérlegelést igényel.

A befektetési folyamat lényeges megfontolásai A befektetési környezet bizonyos tényezői minden befektetőt érintenek, s ezeket folyamatosan figyelembe kell venni a beruházási döntési folyamatban részt vevőknek.

A legfontosabb annak ismerete, hogy minden alapvető befektetési stratégiák opciók felhasználásával bizonytalansággal néz szembe. A befektetők azért vásárolnak finanszírozási eszközöket, hogy a jövőbeli birtoklással megtérülést realizáljanak.

E megtérülési várakozások — kevés kivétellel — általában nem teljesülnek. A befektetések világát az a — teljességgel soha el nem ismert — tény uralja, hogy az eszközön realizált megtérülés, a hozzá kapcsolódó kockázattal, eltérhet a várttól, időnként egészen nagy mértékben. Jobb esetben a becslések pontatlanok, rosszabb esetben teljességgel hibásak.

Minden befektetőt befolyásol a bizonytalanság, s a legtöbb, amit tehetnek, a lehető legmegalapozottabb kockázat-megtérülés becslések sorát képezni, s érzékenyen reagálni a körülmények változására.

Miért a költség a legfontosabb kiválasztási szempontja a befektetési alapoknak?

Függetlenül attól, hogy milyen gondos és megalapozott a befektetői előrejelzés, a jövő mindenképpen bizonytalan, s az előrejelzési hibák is elkerülhetetlenek. Minden piaci résztvevő, mind az egyéni, mind a hivatásos befektetők elkövethetnek előrejelzési hibákat. A befektetők gyakran alapozzák becslésüket múltbeli adatokra; általában módosítják ezeket az adatokat, a legvalószínűbb bekövetkezésnek megfelelően.

Ha a döntéseket kizárólag múltbeli adatokra alapozzák, akkor az hiba forrása lehet. Azt utólag mondhatják, hogy milyen eszközt lett volna érdemes megvenni vagy eladni, az viszont nem mondható meg előre teljes bizonyossággal, hogy milyen összetételű lesz a sikeres portfólió a következő évben vagy bármely jövőbeli időszakban, mivel nem végezhető pontos előrejelzés a finanszírozási piacok működésére vonatkozóan. A nem várt események rendszerint befolyásolják a finanszírozási piacokat.

A befektetés kapcsán mindig a várható alapvető befektetési stratégiák opciók felhasználásával a fontos. Azt már tudjuk, ami a múltban történt, ezek az események ismétlődhetnek, ez azonban nem törvényszerű. A jövő minden bizonytalansága ellenére kezelhető, ha megértjük a befektetési folyamat alapvető törvényszerűségeit, amelyek megalapozott döntéseket tesznek lehetővé. A befektetők két nagy csoportja különböztethető meg: az egyéni és az intézményiberuházóké. Az utóbbiak sorába tartoznak a befektetési bankok, a nyugdíjalapok, a biztosítótársaságok és a viszontbefektetési alapok.

Az intézményi befektetők abszolút jelentősége és relatív súlya az utóbbi évtizedekben jelentősen megnövekedett. Az intézményi befektetők kettős kapcsolatban vannak az egyéni befektetőkkel.

alapvető befektetési stratégiák opciók felhasználásával

Egyik oldalról az egyéni befektetők közvetett haszonélvezői az intézményi befektetők tranzakcióinak, hiszen birtokolják azok portfólióit, s profitálnak azokból.

A hatékony piac hipotézise Ha a finanszírozási menedzserek el akarják érni a vállalati célokat, akkor ehhez fejlett tőkepiacra van szükség, ahol a források transzferálása a megtakarítóktól a kölcsönvevőkhöz hatékonyan történik mind az árazást, mind a működési költséget illetően.

Gyakran hallunk arról, hogy valamely vállalat részvényei alul- vagy túlértékeltek. Ehhez gyakran társul olyan befektetői érzület, hogy a tőkepiac árazási mechanizmusa nem jól működik, s mi az érintés a bináris opciókban elemzők esetleg jobban ismerik a reális árfolyamot.

E helyütt abból az alapelvből indulunk ki, hogy hatékony tőkepiacon a folyó piaci kötvényopciós kereskedelem teljességgel tükrözik a rendelkezésre álló információkat, s a szerencsés véletlen kivételével lehetetlen a piaci értékelés — konzisztens módon történő — túlteljesítése, azaz a piac legyőzése. A befektetők mindannyian egy időben jutnak adott vállalatról szóló információkhoz, ezeket azonnal értékelik, s az adott vállalat részvényeinek adásvételi döntésein keresztül gyorsan tükröződnek a részvényárakban.

alapvető befektetési stratégiák opciók felhasználásával

Mi az a befektetési alap, hogyan működnek az alapok?

A hatékonyság mértékét annak kiterjedése és gyorsasága határozza meg, amennyiben a piac beépíti a részvényárakba az új információkat. Az egy ár törvénye szerint- ugyanazt az értékpapírt ugyanolyan áron kell forgalmazni a térben elkülönülő piacokon kizárva ebből a tranzakciós költségek differenciáit.

Ha ez nem áll fenn, akkor arbitrázslehetőség jelentkezik, ahol is a befektető értékpapírt vásárolhat, s egyidejűleg magasabb áron eladhatja, azaz profithoz juthat bármiféle kockázatvállalás nélkül. Hatékony piacon az arbitrázsfolyamat addig tart, amíg az árkülönbségek fel nem számolódnak. A piaci hatékonyság a tökéletes verseny feltevéséből származik, amely azonnal és szabadon megszerezhető információkat, alapvető befektetési stratégiák opciók felhasználásával befektetőket, továbbá adók és tranzakciós költségek nélküli állapotot feltételez.

Ilyen feltételek természetesen tisztán ritkán érvényesülnek, ezért alapvető befektetési stratégiák opciók felhasználásával nehézséget a piaci hatékonyság fokának megállapítása.

Az új tőke szerzésének ismétlődő kérdése annak időbeli ütemezése. A vállalatok természetesen szeretnék akkor eladni új értékpapírjaikat, amikor az árak magasak.

Ezért a menedzserek rendszerint sok időt és pénzt fordítanak a tőkepiacok jövőbeli ártrendjének prognosztizálására. Tehát természetes törekvés az értékpapír-kibocsátás megfelelő időzítése. Figyelembe véve a piaci hatékonyság elvét, a jövőbeli árak előrejelzésére tett próbálkozás a tőkepiacokon csak kivételes körülmények között lehet sikeres, s ha ezek nem állnak fenn, akkor semmit sem nyernek az előrejelzéssel. Ilyen alapon nem is helyes annak felvetése, hogy a piac hatékony vagy nem, inkább jobban vagy kevésbé hatékony piacról lehet beszélni.

A hatékonyság foka empirikus kérdés, ami csak a konkrét piac tanulmányozásával válaszolható meg. A korábban említettekkel összhangban a hatékony piac azt mutatja, hogy miként reagálnak az árak kompetitív piacokon az új információkra. Hatékony ezért az a piac, amelynek jelenlegi árai teljes mértékben tükrözik a forgalmazott eszközökről elérhető információkat. Addig folytatják az értékpapírok eladását és vételét, amíg az árváltozás nem ösztönzi a további kereskedést. Ilyen környezetben a folyó árak a befektetők összesített véleményét tükrözik, s alapvető befektetési stratégiák opciók felhasználásával mértékben visszajelzik az elérhető információkat.

Egy konkrét piac hatékonyságának foka függ az árak hírekhez alkalmazkodásának sebességétől s ama hírek típusától, amelyekre az árak reagálnak. Szokás az információhatékonyság három szintjéről beszélni.

A vállalati pénzügyek alapjai

Amennyiben a hatékonyság e szintje érvényesül, akkor nincs értelme a jövőbeli árváltozásokat a múltbeli ártrendek elemzése alapján előre jelezni. A hatékony részvénypiac többé-kevésbé véletlenszerűen fluktuál, s a véletlenszerűségtől való eltérés meghatározása túl költséges volna.

Más szavakkal kifejezve: nem származik előny a rendelkezésre álló információk elemzéséből, mint például a nyilvánosságra hozott vállalati beszámolókból, ha ezek az információk már ismertté váltak. A tőkepiac ezeket az információkat belefoglalta a folyó részvényárakba. A piaci hatékonyság e szintjének implikációi világosak: senki sem képes a piac legyőzésére s extra nagy megtérülés realizálására.

Látható, hogy amint a hatékony piac hipotézise erősödik, úgy csökken a profitábilis spekuláció lehetősége. A jól informált befektetők opció paraméterei verseny arra vezet, hogy a részvényárak a papírok saját benső értékét tükrözik.

A tőkepiacok széles körű tesztelése azt mutatja, hogy korlátozott kivétellel a legtöbb tőkepiac hatékonysága félig erős formájú, s nem az erős formájú hatékonyság az uralkodó. Ez két szempontból is kommentárt igényel. Az egyik a nézőpont kérdése. Az állítás ama tipikus befektetőre igaz, aki jutalékot fizet a brókernek, s akinek nincs speciális információgyűjtő csatornája. Az állítás nem vonatkozik a piacbefolyásolókra. Másodsorban lehetetlen tesztelni a nyilvános információk alapvető befektetési stratégiák opciók felhasználásával lehetséges típusának és kombinációjának hatékonyságát.

Mindössze azt mondhatjuk, hogy az információ legtöbb valószínű típusa a legkifinomultabb rendelkezésre álló módszerrel tesztelve hatékonyságot mutat.

Ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a piac nem hatékony bizonyos, eddig még nem tesztelt információforrás szempontjából. Ha a piac, ahol a vállalat értékpapírjait eladja, félig erős — erős hatékonyságú, akkor igaznak kell lennie a következő három megállapításnak. Először: a tőkeműködtetők nem tudják javítani a jövőbeli árak előrejelzését a nyilvánosan elérhető információk elemzéséhez.

Másodszor: hacsak nem férnek hozzá privát információkhoz, a tőkeműködtetők jövőbeli árakra vonatkozó alapvető befektetési stratégiák opciók felhasználásával előrejelzései a jelenlegi árak lesznek, igazítva a hosszú távú trendekhez.

Harmadszor: privát információk nélkül a vállalat nem tudja időzítés révén javítani az értékpapír-eladás feltételeit. Privát információk hiányában a vállalatnak két lehetősége van. Egyrészt belenyugodhat a hatékonyság adott fokának elérésébe, s nem szorgalmazza az értékpapírárak előrejelzését.

Másrészt megpróbál piaci bennfentessé válva másokat megelőzni akaró, információgyűjtő rendszer birtokába jutni a bennfentes információk szerzése és hasznosítása azonban illegális.

Amennyiben a hatékony piac hipotézise alapvető befektetési stratégiák opciók felhasználásával piaci valóság adekvát tükröződése, akkor senki nem nyerhet extra hozamot a részvénypiacon. Ez az elv hasznos a részvénypiac működésének megértéséhez, mégis úgy tűnik, hogy vannak befektetők, akik rendszeresen nyernek a piacon.

A hatékony piac hipotézise azt mondja, hogy a részvényárak hajlamosak mindig minden ismeretet tükrözni az egyedi vállalatok kilátásairól és a makrogazdaság egészéről. A részvényárakat nem lehet előre jelezni, ha minden jelenlegi információ benne van az árakban, s csak előre nem látható események változtathatják meg, amelyek nem előre jelezhetők.

A hatékony piac hipotézise intuitív értelemben vonzó, és magyarázóereje is igen jelentős. Olyan világban, ahol a befektetők százezrei szakadatlanul igyekeznek előnyös kockázat-megtérülés relációt találni, és ahol hozzáértő arbitrazsőrök a tőzsdeparketten készen állnak arra, hogy lecsapjanak bármilyen kicsi marginális előnyt adó értékpapírra, továbbá ahol a számítógépek megsokszorozták a befektetők azonnali árajánlat-tételi lehetőségét, nehéz lenne megmagyarázni, hogyan lehetne nem hatékony a piac néhány percnél vagy másodpercnél tovább.